Csak kevesen tudják, hogy Márai Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, költőként kezdte pályafutását. Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket, melyek többnyire meg is jelentek. 18 éves, amikor Emlékkönyv című első kötetét közreadja, s 1921-ben kiadott Emberi hang című verseskönyvét már az ifjú Szabó Lőrinc méltatja a Nyugatban, megállapítva, hogy “teljesen a mai német líra hatása alatt áll, verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő, mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk”.
A verseket hamarosan sikeres prózai kötetek követik, majd a harmincas évek elején ismét egy verseskönyv következik, a Mint a hal vagy a néger, melynek kritikusa, Szép Ernő figyel fel arra, hogy Márai a modern lírában is gyakran megőrzi a rímeket és az önvallomás formáit, ha nem is a hagyományos értelemben. „…a Márai-féle eszméletnek ritka áhítatát, ünnepi fájdalmát kapja az ember a verses füzetben; gyermeki szívösszeszorulást, a halál csillagjainak derengését az élet homálya fölött.”
Bár elsősorban prózai tehetség volt, s ezt ő maga is jól tudta, mégis életének válságos időszakaiban, a háború idején vagy az emigrációban gyakran szakadtak ki belőle verses vallomások s nem akármilyen színvonalon és hőfokon! Hiszen a Halotti beszéd vagy a Mennyből az angyal a magyar költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak.
Ő maga kényes ízlésű, önmagával szemben is igényes kritikusként csupán válogatott verseskötetet jelentetett meg (A delfin visszanézett). Születésének 100. évfordulója azonban nemcsak lehetőséget nyújt, de szinte kötelez is arra, hogy költészetének teljességét megismertessük az olvasóval, kiadatlan verseit éppúgy, mint a költő válogatásából kihagyottakat, késői üzenetként attól, aki „magyarul akart szólni magyarokhoz…”
 
A könyv utószava:
 
Ez a gyűjtemény közreadja Márai valamennyi, kötetben megjelent versét és versfordítását, tehát azokat is, amelyek kimaradtak A delfin visszanézett c. válogatott verseskötetéből. Nemcsak tartalmazza az Emlékkönyv (1918), az Emberi hang (1921), Mint a hal vagy a néger
(1932), Verses Könyv (1945) című kötetek anyagát, de a Sakk és az Egy úr Velencéből c. verses játékok teljes szövegét is, valamint A delfin visszanézett kötet Tarló c. ciklusát, a Tolnay Klárihoz írt költeményeket (Ismeretlen kínai költő [versei], Balassi Kiadó, 1994) és 56, eddig csak lapokban kallódó verset. A kötetben kiadatlan verseket összegyűjtő Mészáros Tibor szerint még a Kassai Napló 1921. október 2-i számában megjelent a Könyörgés!, valamint az Őszi kedv, az 1922. július 23-i számban a Riadó, az 1923. június 5-i számban a Wigman!Wigman! és az 1924. szeptember 30-i számban az Alázatos sírvers. Mivel azonban a Kassai Napló eme számai Magyarországon nem találhatók meg (az itteni évfolyamok hiányosak), külföldről pedig nem voltak beszerezhetőek, ezért ezeket nem tudtuk a gyűjteményben közölni.
 
                                                                                     HELIKON KIADÓ
 
 
 
Még több Márai Sándorról ITT!
 
 
 
 TARTALOM
 
 
 
FORMA (1914)
Monológ
Pogány kézfogón
Március délutáni temetés
Egy dal
Kávéház
Rapszódikus tavasz
Kálvária
Családi portré
Ének
PÓZ (1917)
Kezdet
Kirakodás
Hegyek, erdők
Semper idem
Vándordalok
   I.  [Útra kelni . . .]
   II. A rossz vándor
   III. A jó vándor
Irígység
Hallgatás
A mesterember kérlelése
 
 
EMBERI HANG
Költők!
Éjszaka
Amerika
A kalandor
Tavasz
Mérleg
Férfiak
Május
Kis állomás Thüringiában
A síró hős
Anya
Igen!
A testvérhez
Goethe anyjának sírja
Anyag
Zsoltár
Füzértánc
Öregedő emberek
A mintázó
A barbár énekel
Koldusok
A hívőkhöz
Utolsó ítélet
Training
Új lányok régi korzón
Tiszta tábla
Virágének
Óda a kortársakhoz
Ökörfej
A házak
A fiú kiált
Gyilkosság
Víz
Csúnya nő az ablakban
Az áldozat
Naptár
Sirató
1919
Szentimentalitás
Vox humana
 
 
Ajánlás
A hervadó világ I-IV
Ősök
Sarjak
Magányos
Tolvaj
Anyák
Próféta
Eszmélet
Vidékiek
Férfi
Leltár
Leszámolás a perccel
Ballada egy öreg tanítónőről
A fehér erdő
A rokon szól
Fiamhoz
Endymion
Vers a lemondásról
A karmester
Őrjöngő Róma
Hajnal
Az ébredő isten
Hasonlat
Leányhívó
Kitépett sorok
Credo (Quia Absurdum)
A múló tájak
 
  
AZ ÉNEKLŐ EMBER  ►
 
Verlaine (René Schickele)
Éjdal (Georg Trakl)
Rondella (Georg TRakl)
Potsdam (René Schickele)
Tagadó eskű (René Schickele)
Élmény (Albert Ehrenstein)
Elhagytak (Albert Ehrenstein)
Az örök álom (Albert Ehrenstein)
Ballada a tébolyról s halálról (Franz Werfel)
Az olvasóhoz (Franz Werfel)
Ima a szamarakkal menni föl a mennyek országába (Francis Jammes)
Vízesés (Yvan Goll)
A vágyak karavánja (Yvan Goll)
Szerelmi dal (Else Lasker-Schüler)
Dal (Else Lasker-Schüler)
Emeld kezeidet (Kurt Heynicke)
A kép (Kurt Heynicke)
Roham (August Stramm)
Patruly (August Stramm)
Várta (August Stramm)
A gázfény zümmög (Walter Hasenclever)
Az éj széthull cseréptelen (Walter Hasenclever)
D-vonat (Gottfried Benn)
Tél (Theodor Däubler)
Diadém (Theodor Däubler)
Tél (Theodor Däubler)
Napok (Ernst Stadler)
 
MINT A HAL VAGY A NÉGER (1928-1932) ►
 
Tanú vagyok rá
Mellportré
Ádám indult el így
Együgyű vers gyorsvonatban
Mint a hal vagy a néger
Harminc
Menekülő
Cassovia
Apa
Magyar emberek
Barátom verse
Vetkőző
Egy perccel mielőtt sötét lesz
Mikó utca
Költő halálára
Virágének
Senecával
Luminál
Souvenir
Kiváncsian várom a keselyűt
A gyilkos aludni akart
Szemet szemért, fogat fogért
Júniusi reggel
Boulevard
A pincérek ebédelnek
Idegen szerető
Csillag
Hősköltemény a fehér egerekről
 
 
,,VERSES KÖNYV" (1944-1945) ►
 
VERSCIKLUS EGY-HETVENKETTŐ
Egy (A körök körbe. . .)
Kettő (Másképp van ez . . .)
Három (Az élet néma tánc volt . . .)
Négy (A világ füst . . .)
Öt (Ez a kávéház . . .)
Hat (De te csak . . .)
Hét (A lányok jók . . .)
Nyolc (Te azt hiszed . . .)
Kilenc (A haldokló figyel . . .)
Tíz (Aki meghal . . .)
Tizenegy (Én télben éltem . . .)
Tizenkettő (A szó a hallgatásban . . .)
Tizenhárom ( Te Rendetlen . . .)
Tizennégy (A semmiből még . . .)
Tizenöt (Úgy építlek . . .)
Tizenhat (A kancsi fény . . .)
Tizenhét (Úgy jött . . .)
Tizennyolc (A nap égette . . .)
Tizenkilenc (Aztán kinyílt az ég . . .)
Húsz (Thalatta! Só és jód . . .)
Huszonegy (Aki elszánta magát . . .)
Huszonkettő (A rózsa fényben égett . . .)
Huszonhárom (Az indiánt röpíti . . .)
Huszonnégy (A felhőt, egy fát . . .)
Huszonöt (S mivelhogy a szélnél . . .)
Huszonhat (Egyszer ember járt itt . . .)
Huszonhét (Vigyázz, egy ember . . .)
Huszonnyolc (A szenvedély világít . . .)
Huszonkilenc (Itt egy lakás volt . . .)
Harminc (Itt volt a színház . . .)
Harmincegy (Feküdj le . . .)
Harminckettő (S ez volt a ház . . .)
Harminchárom (Ez volt a híd . . .)
Harmincnégy (Vigyázz, itt vérbe lépsz . . .)
Harmincöt (Itt most pihenj meg . . .)
Harminchat (Mi jöhet még? . . .)
Harminchét (No, ülj a földre . . .)
Harmincnyolc (Ne csitulj, szív . . .)
Harminckilenc (S mint a kártyás . . .)
Negyven (A hideg Csillag . . .)
Negyvenegy (A hold, a hold . . .)
Negyvenkettő (Mutasd a tájat . . .)
Negyvenhárom (Mindent, mi volt . . .)
Negyvennégy (Mert költő vagy . . .)
Negyvenöt (De Párizs zúg . . .)
Negyvenhat (Valami hív . . .)
Negyvenhét (Valami űz . . .)
Negyvennyolc (Tengerre szállsz . . .)
Negyvenkilenc (Zöld gyepre lépsz . . .)
Ötven (Az óriási díszlet . . .)
Ötvenegy (Tágult tüdővel . . .)
Ötvenkettő (De a világ hív . . .)
Ötvenhárom (Játszol és álmodsz . . .)
Ötvennégy (Egy hang . . .)
Ötvenöt (Csak magyarul érted . . .)
Ötvenhat (Magyarul akarsz szólni . . .)
Ötvenhét (Otthon vagy? . . .)
Ötvennyolc (Magányod mély . . .)
Ötvenkilenc (Élsz, ,,úr ír" . . .)
Hatvan (Az Értelem torz vigyorral . . .)
Hatvanegy (Az eszelős zaj . . .)
Hatvankettő (És a haza . . .)
Hatvanhárom (Tagadja az Értelmet . . .)
Hatvannégy (A nemzet? . . .)
Hatvanöt (Lúdbőrzöl, hátrálsz . . .)
Hatvanhat (No, ülj a földre . . .)
Hatvanhét (Oly tisztán . . .)
Hatvannyolc (A nap lemegy . . .)
Hatvankilenc (Ez a sírbolt . . .)
Hetven (Beszélj a szélhez . . .)
Hetvenegy (A szél elállt . . .)
Hetvenkettő (Mint a varázsló . . .)
 
ISMERETLEN KÍNAI KÖLTŐ
(Kr.után a XX. századból)
 
A fordító jegyzete
Ezt ajánlásnak szánta
Panaszkodik a vidéki életre
Azt hiszi, szerelmes
Mindenfélét ígér
Beszél életkörülményeiről
Elmondja, hogyan él
Nem csekélység : leküzdi gőgjét
Tüneménynek nevezi
A hallgatásról is beszél
Felébred a nyugtalan
 
EGY ÚR VELENCÉBŐL (1960)
 
TARLÓ
Ujjgyakorlat 1-13.
Ámen
Hasonlat
Tegezés
Egy úrleány emlékkönyvébe
Dalocska
Himnusz
A delfin visszanézett
Halotti beszéd
[Jobb karján a kötél . . .]
Mennyből az angyal
Manhattani szonettek 1-7.
[. . .öregen, őszen . . .]
Szorzat
 
KÖTETBEN MEG NEM JELENT VERSEK ►
 
Az égen fönn megáll a hold
Eszterlánc
   Előhang
   Eszterlánc
Kisfiúk
Miniszter mundi
Pieta
Az isten szól
Hívó
Köszöntő, küszöbön
Chanson
Berlini ballada
Fiatalemberekhez
Külvárosi panoptikum
   A kikiáltó
   A kokainárus
   A geográfus
   A fiatal leány
   A szent
   A kokott
   Az ember, akit elütött az autó
   A gyermek
   A szép pap
   A pénztáros
   Az akasztott
A jólfésült fiatalember megszólal
Liliput
Schumann, Papillon
Húsvét
Evangélian
Csendélet
Afrika
Rádium
Ló a boulevard-on
Ima
Új nap alatt
Megáradt, tavaszi folyók . . .
Mint a rendőr
A hideg csillagok alatt
A kép
Planéta
Jazz
Beszélgettem egy négerrel . . .
Óriási zengő húrokon
Gyümölcsfák
Parc Monceau
A varázsló
Emlék
Tavaszi vers
Esküminta
Két öcsém verse
Sértődött vers
Alkalmi vers
Farkasrét
Copyright
Bécsi vers
Jelentés
Csak az idő halad
Hol vagyok?
 
 
 
A nyílt titok: Márai Sándor és Tolnay Klári szerelme.
 
Forrás: Pápay Aranka - Tanulmányok, esetleírások
 
Még több írás a fenti szerzőtől : ITT
 

Márai Sándor és Tolnay Klári titkos szerelme I. rész

 
1.

Márai Sándor (1900-1989) a huszadik század irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja és Tolnay Klári(1914 -1998.) a csodálatos színésznő között gyönyörű, különleges szerelem szövődött, a költő titkos verseit csak a művésznő olvashatta.
Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy az „Ismeretlen kínai költő” elnevezés mögött egy jelentéktelen kínait tételeztek fel, aki a nagy boxerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz írta, akiről is mindenfélét találgattak.

Mészöly Dezső tévéműsorában (1993) egy egészen másfajta Márai-képet mutat be, mint amelyet addig ismert róla a világ. Ott így nyilatkozott Tolnay Klári:
Én Márait 1945-ben ismertem meg személyesen. Azelőtt is ismertem a műveit, és borzasztó rajongója voltam. 1945 tavaszán, nem emlékszem pontosan, vagy 1945 őszén mutatta be a Vígszínház Márai 'Varázs' című darabját, amiben játszottam Ajtayval és Benkővel. És ő bejárt a próbákra.
Akkor még kint volt Leányfalun, azt hiszem, ő ott vészelte át Budapest ostromát, és onnan járt be biciklin. Majd később beköltözött, vissza a romos lakásába, azt hiszem, a Mikó utcában laktak. Onnan járt hajón Pestre. Akkor még nem volt híd, illetve volt az ún. Manci. A parlamentnél volt ez, egy pontonhíd, egy katonai pontonhíd, még csak ezen lehetett átjönni, de inkább katonák jöttek-mentek rajta. Ő hajón járt át.
A próbákon mindig ott ült. Mindig közelebb kerültünk egymáshoz, a darabról beszélgetve stb. Aminek a vége az lett, hogy én egy csodálatos feltekintéssel - nem is szerelem volt ez részemről, hanem mint mikor a növendék a tanárjába azt hiszi, hogy szerelmes, mert olyan csodálatosnak tartja, vagy az egyetemi hallgató a professzorba. –
És őbenne valóban volt egy ilyen távolságtartás. Szívem szerint legszívesebben Márai úrnak szólítottam volna, mert az, hogy Sándor, sose jött ki a számon, és elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy őt valaki Sanyizta. Lehetetlen. Ő Márai úr volt. Az úrnak nem az uralkodó minőségében, hanem a gentleman, az úriemberség...
Nem beszélve arról, hogy állandóan kalocsnit hordott, mindig nála volt egy esernyő és mindig oktatott. Aztán meghívott sokszor ebédre. Akkoriban fűtetlen, hideg lakásban laktunk, egy menekült lakásban. Budáról menekültünk át Pestre. Ki is voltam éhezve. Meghívott nagyon gyakran próbák után ebédre, ahol nagyon kedvesen oktatott engem.
Tőle tanultam tisztelni és ismerni Krúdyt, Thomas Mannt. Irodalmi pletykákat mesélt nekem. Ismerte az összes pesti kávéházat, de kedvenc helye a Múzeum Kávéház volt. Mindig elmondta, hogy ebben a sarokban Szekfű Gyula kivel vitatkozott mi fölött és a másik sarokban melyik író kivel veszekedett. Nagyon szerette az Országház kávéházat, a Centrált. Elmondta, hogy Karinthy melyik asztalnál ült, csellengett jobbra-balra. Én azt hittem, hogy részéről is ez egy tanítóbácsis vonzódás, aztán kiderült, hogy ez tévedés volt. Bizony ő begurult ebbe a dologba. Finoman fejezve ki magam.
Nem lepett meg, mint nő, az ember ezt persze érzi.
Kezdett velem úgy randevúzgatni... Például Márai uraságához az is hozzátartozik, hogy a levelek, melyeket időnként írt nekem, mindig úgy voltak megcímezve, hogy őnagysága Tolnay Klári úrhölgy. Szó nem volt művésznőről. Az írását is szeretném megmutatni. Minden levele felfelé tendál. Azt hiszem, ez jelent valamit.

Aztán eljött 1945 karácsonya. Amikor megjelent egy hordár egy nagy csomaggal. Ebben volt egy üveg konyak, külföldi, 45-ben nagyon nagy dolog, egy doboz amerikai cigaretta és egy kézirat.
És egy névjegy: Márai. Használati utasítás: Az 1 csillaggal jelöltből kell rágyújtani, a 2 csillaggal jelöltből kell inni hozzá, a 3 csillaggal jelöltből olvasni hozzá. A virágot nem kell megszagolni. És közben még énrám is lehet gondolni. A versek.
Előszót írt hozzá. Tíz vers, ismeretlen kínai költőtől, Kr. u. a XX. századból.

Itt már tudtam. Nagyon kedves. És az a nagy angol tartózkodási stílus nem érződik benne. Azt hiszem, nagyon bájos humora van.

Haláláig én úgy éreztem, hogy köteles vagyok titkolni. Mert annyira hangsúlyozza, hogy ez kézirat gyanánt, egy példányban...


***

Márai Sándor és Tolnay Klári titkos szerelme II. rész

A költő levélkéit a művésznőhöz, mindig így címezte:
Őnagyasága
Tolnay Klári úrhölgy
H.
Fejér György utca 6.

Szombat reggel
Most értem haza és írok, mert nem tudom, mikor jutok át megint Pestre? - A hajnali átkelés érdekes volt, mint egy kiránduló hajó fedélzetén! Köd volt és mégis fényes minden. Most úgy érzem, mintha életveszélyben lennék, mert a tetőre értem, ezt az életérzést fokozni már nem lehet. Ez lehet még teljesebb, színesebb, - azt hiszem, lesz is, ha élek, majdnem azt mondtam: ha túlélem, - de több nem lehet. Igen nagy hatalom van most a Maga kezében. Számomra ez a tető, a vége valaminek: a boldogságos tudat, hogy ez megtörténhetett és igaz. Mint akit kifizettek, mindent megkapott, érdemén felül. Ha most meg kell halni, egy szót nem szólhatok. Viszontlátásra.

Kedd este
Elfelejtettem, hogy csütörtökön autóval várnak, látogatóba kell mennem. Nem haragszik? Láthatnám pénteken délben (ugyanott, ugyanegy időben - 2 h-kor) ahol megbeszéltük? (Zenélő ökör.) Mindenesetre várni fogom pénteken. Kérem, bocsásson meg, de holnap a kocsival talán fel tudok menni a Svábhegyre is, ezért nem akarom elmulasztani. - Kezit csókolom.

Kedd
Ajánlanám a következőket: szerdán, ha nem lesz rossz az idő, 1 h-kor várom a híd budai kijáratánál. Ha esik, akkor a pesti oldalon várom, ugyanabban az időben, az Országház kávéház előtt. Ha szerda valamilyen okból nem jó, akkor pénteken várom, ugyanez időben, ugyanígy: jó időben Budán, esőben Pesten. - Mindenesetre várom szerdán, s ha nem jön, akkor pénteken. Jó lesz így? Kezit, lábát csókolom.

Péntek
Remélem, nincs nagyobb baj, csak az, hogy elkerültük egymást. Ez éppen elég nagy baj számomra. Félkettőig vártam, ahol és ahogy megbeszéltük, - akármi történt is, kérem, bocsássa meg a rendezési hibát. - Lehetőleg nem megyek többé Pestre, csak, ha feltétlenül szükséges. Úgy látszik, van egy felső határ, s eljutottam oda. Budán maradok; az kripta ugyan, de mégis jobb. Minden más úgy van és úgy lesz, ahogyan akarjuk, - sajnálni nem kell, de segíteni szabad. Bocsásson meg, fáradt vagyok. Szivem, szivem. -

Hétfő reggel
Emlékszik még a Muzeum kávéházra? A Sándor utca sarkán? Ahol Szekfű és Gerevich enyelegnek a páholy mélyén? Holnap, kedden délután 3 h-kor ott leszek, mert az közel van most Magához. Jó lenne, ha eljönne. Ha nem jöhet, hagyjon hírt a házmesterénél, mikor és hol láthatom? Rosszkedvű vagyok, ne haragudjon, előre is bocsánatot kérek. Viszontlátásra.

Kedd
Remélem, jobban van már? Mindenesetre bemegyek holnap, szerdán du. 1/2 5-kor a Muzeum kávéházba; sajnos, lehetetlen elébb. Talán be tud nézni; ha nem, akkor pénteken, ebben az órában, uo. Kezit csókolja.

Csütörtök
Láthatom holnap? Kérem, ha egy mód van rá. Nem ebédelhetnénk együtt? Akkor több időnk lenne. Mindenesetre odamegyek 2 órára a kávéházba. Talán ott is lehet ebédelni. Ha valami közbejönne, kérem, küldjön egy sort. De szívből remélem, hogy nem jön semmi közbe. Kezit csókolom.
Kedd
Holnap Pesten leszek és mindenesetre bemegyek 2 h-kor a Muzeum kávéházba. Hálás lennék, ha láthatnám. Ha ez lehetetlen, kérek hírt - talán táviratot - mikor és hol találkozhatnánk? E héten itt maradok. Remélem, jól és minden rendben van. Kezit csókolom.
***

A művésznő tovább vallott: „Az egyik randevúnkon, az Országház Kávéháznál, esős, lucskos, rémes ítéletidő volt, és én ott ácsorogtam, és a kezemben volt egy titkos kézirata. Annyiban titkos, hogy az volt a címe: 'Felszabadulás'. Nem szerette volna, ha az bárkinek a kezébe kerül akkor, mert egy kicsit a fejével is játszott. És engem megtisztelt azzal, hogy odaadta nekem elolvasni és kérte, hogy a legközelebbi randevúra hozzam vissza.
Én álltam ott az Országház Kávéház előtt, miért nem ültem be, nem tudom, azt hiszem, azért, mert úgy beszéltük meg, hogy előtte találkozunk. És én ott álltam. Jött egy jeges szélvihar, és egyszerre csak kifújta a kezemből a kéziratot, amely nem volt tokban, és az Országház téren repült szét a Felszabadulás című novella.

És én azt hittem, hogy ott most meghalok. Meghalok. Részben azért, mert megtalálják, főbelövik, részben azért, mert őelőtte szégyellem magam, nem merek a szemébe nézni. Ez mind átfutott rajtam, hogy nekem most meg kell halni, és akkor egy isteni szikra gyúlt az agyamba. Elkezdtem ordítani torkom szakadtából, hogy mindenki lépjen rá. És kis orosz katonák szaladgáltak és összeszedték a sárból, koszból a lapokat, és meglett minden oldal, csak tele csizmataposással, sárral. Jaj, de rettenetes volt.
Aztán megjött ő. Titkolgattam egy darabig, aztán elkezdtem sírni. Kérdezte, mi baj van, rosszul van? Mondtam, nem, ez és ez történt. Azt mondja, nem baj, nem volt egy jó novella. És elvette tőlem. Nem is tudom, valaha ez megjelent-e, ez a Márai írás, nem is novella, hanem leírás, hogy Leányfalun hogy élték át...
Szóval, elég veszélyes írás volt ez a Felszabadulás.”
A kortárs irodalomtudósok csak ennyire jutottak:
„A versek magánügynek készültek. Nyomtatásban nem jelentek meg soha. Egyetlen példányban vetette papírra a költő, valószínűleg a kedves modell számára, suta-ravaszul és ugyanakkor megjátszott kedvességgel és szenvedélyességgel, ahogyan a költők ezt már szokták.” – írja egy fordító 1945 Karácsonyán. – „Tartozunk az ismeretlen költő emlékének azzal, hogy e levelet is egyetlen példányban készítsük csak el. Név, személy, mindez amúgy is múlandó. Ami megmarad, boxerlázadásokon, száműzetéseken, táncosnőkön és alkalmi költőkön túl, az mindig csak a szerelem, s a versek.”
 
Pápay Aranka
2008. május 02.

 

vissza a címoldalra



E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 
 


dorysmay.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu